Repedések és ráncok – a Wabi-Sabi titka, ami megváltoztatja, ahogy a szépségre tekintünk
Bevallom, én is álltam már a tükör előtt úgy, hogy azt gondoltam: „Na, ez sem tökéletes.”Ismerős az érzés, amikor újra és újra a hibátlant keressük – a szűrőkkel kisimított arcokat, a tökéletes rendet, a hibátlan életeket?
Azt hiszem, mindannyiunk életében eljön egyszer az a pont, amikor végre fellélegzünk.
Amikor elengedjük a görcsöt, hogy mindent uralnunk kell, és egyszerűen csak engedjük, hogy az élet úgy legyen szép, ahogy van.
És pontosan erről szól a Wabi-Sabi – ez a különleges japán filozófia, ami gyökeresen megváltoztatja, ahogy a szépségre tekintünk.
Elsőre talán furcsán hangzik, de a Wabi-Sabi arra tanít, hogy a mulandóságban, a hiányban, sőt, a repedésekben is ott rejlik a harmónia.
Miért van szükségünk a Wabi-Sabi szemléletre?
De a Wabi-Sabi nem erről szól.
Nem a rendetlenség dicsérete, hanem a természetes állapot elfogadása és ünneplése.
Egy patinás fa gerenda, egy csorba, de szeretett kerámia bögre, a nagymamánk ráncos keze, vagy egy csendes délután halványuló fénye…
Mind az idő lenyomatai, amelyek emlékeztetnek arra, hogy minden változik – és ez így van jól.
Nem kell mindennek sterilnek, érintetlennek vagy katalógusba illőnek lennie.
Az igazán értékes dolgok azok, amiken már átfolyt az élet – amiknek történetük van.
Gondolj csak egy kedvenc pulóverre, amit már kicsit megviselt az idő, de épp ettől lett a részed.
Hogyan hoz békét a Wabi-Sabi az életedbe?
A Wabi-Sabi arra hív, hogy lassíts.Hogy lélegezz mélyet.
És hogy figyelj oda – nem arra, ami hiányzik, hanem arra, ami itt van.
Találj örömöt a hétköznapok „tökéletlen” pillanataiban:
- a gőzölgő reggeli teában,
- az illatos kertben, ahol a gyomok is a természet részei,
- egy kedves szóban,
- vagy az eső halk zenejében, ami lemossa a port a levelekről.
Fogadd el önmagad – a ráncaiddal, a hibáiddal, a múltaddal együtt.
Mert ezek nem gyengeségek, hanem a történeted részei.
Ahogy a japán mesterek mondják:
„A tökéletlenségben rejlik az igaz szépség.”
Talán ez az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk magunknak:
a béke azzal, hogy nem akarunk tökéletesebbek lenni.
Ez a valódi szabadság.
Egy kis gyakorlat a hétre:
Nézz körül otthon vagy a természetben, és válassz ki egy tárgyat, ami már nem új, amin látszik az idő nyoma.
Lehet egy repedt csésze, egy megfakult fotó, egy régi könyv vagy egy öreg fa az udvaron.
Figyeld meg: mit mesél neked az időről?
Milyen szépséget találsz a tökéletlenségében?
Ha van kedved, írd meg kommentben, mit fedeztél fel a saját Wabi-Sabi pillanatodban.
* * *
💫 Ha tetszett ez a bejegyzés, olvasd el ezeket is – mind ugyanarra a belső békére, tudatosságra és harmóniára hívnak:
Slow living 50 felett – Lassíts, hogy élj!
Fedezd fel, hogyan adhat új értelmet az életnek a lassítás, és miért lesz tőle minden pillanat gazdagabb.
Állj meg egy pillanatra – Mit üzen az élet, ha csend lesz benned?
Egy írás arról, hogyan hallhatod meg újra a belső hangodat, amikor elcsendesedsz.
Ikigai – A japán módszer a boldog élethez
Ismerd meg, hogyan találhatod meg azt az életcélt, amiért minden reggel érdemes felkelni.
.jpg)
