Milyen emlék jut eszedbe először, ha azt mondom: „Anyák napja”?

Talán egy csokor orgona illata? Egy félénken átnyújtott gyerekrajz? Vagy épp egy rég nem hallott hang, amit most is szinte hallasz a szívedben?

Érdekes dolog ez az ünnep. Tele van szeretettel, mégis sokszor egy csepp szomorúság is vegyül bele. Hiszen Anyák napján nem csak azt ünnepeljük, akik velünk vannak, hanem azokat is, akik már csak emlékekben kísérnek minket.

És tudod, mi az, amiről kevesebbet beszélünk?
Hogy Anyák napja nem csak az édesanyákról szól, hanem mindazokról is, akik mások életében "anyaszerepet" töltöttek be. A nagymamákról. A nevelőanyákról. A tanítókról, akik egy öleléssel, egy jó szóval más utat nyitottak meg bennünk.

A barátokról, akik úgy figyeltek ránk, mintha a sajátjuk lennénk.
És néha... saját magunkról is.

Mert lehet, hogy te is anya vagy – egy gyermeknek, egy régóta dédelgetett álomnak vagy épp a saját, új életed első apró csíráinak.
Lehet, hogy most csendben, mások szeme elől rejtve nevelsz valamit, ami idővel világot formál.
És tudod mit? Ez is éppoly varázslatos.

Anyák napján jó megállni egy pillanatra. Nem csak virágot adni, hanem megköszönni azt is, amit talán sosem mondtunk ki.
A türelmet.
A sokadszorra is megfőzött kedvenc ételt.
A csendes ölelést, amikor nem voltak szavak.

És tudod, mi az igazi ajándék ezen a napon?
Az, hogy nem csak kapunk, hanem adhatunk is vissza valamit. Egy üzenetet. Egy mosolyt. Egy emléket, amit másik szívben hagyunk ott.

Szóval, ha ma megteheted, ne csak a szokásos sablont válaszd.
Írj egy személyes üzenetet. Meséld el, mit jelentett neked valaki.
Vagy csak egyszerűen nézz a szemébe annak, akit szeretsz, és mondd ki:

Köszönöm, hogy vagy nekem.

Mert ezek a szavak sokszor többet érnek bármilyen csokornál.

💗